12 év után tovább olvasható az APÁM SZÉP VOLT (2010) főszereplőjének története.
A JÓZANSÁG SZABADSÁGA (2023) traumáról, függőségekről, a gyógyulás útjáról és a lelki békéről szól
– Rothman Gabriella és Havas Henrik tollából.
HAVAS HENRIK:
Én riporterként már a ’80-as években rengeteg témával foglalkoztam, de abban az időben szó nem lehetett
arról, hogy a drogról készítsek dokumentumműsort a rádióba vagy írjak riportot valahova, mondjuk az Új
Tükörbe. A Kádár-rendszer mottója ismerős: ,,Amiről nem beszélünk, az nincs.” Aztán találkoztam Gabkával,
aki a halál helyett az életet választva már jó ideje a ,,tiszta” életet élte. Elkezdtünk beszélgetni, Éva, az akkori
titkárnőm legépelte a hangfelvételeket, de én akkor éppen egy depressziós időszakomat éltem. Azért
mégiscsak vicces, hogy úgy ír valaki könyvet a függőségről, hogy maga is lelkileg beteg. Egyszerűen nem
volt erőm, türelmem rendbe tenni a szöveget, ezért hívtam segítségül Fencsik Tamást, aztán összeszedtem
magam, és a korrektúrázott szöveget megszerkesztettem, így készült el a könyv.
„A terápia lényege az őszinteség. Nem másokat, hanem magunkat csapjuk be, ha nem csináljuk rendesen.
Beismertem, hogy tehetetlen vagyok a függőséggel szemben, és az életem irányíthatatlanná vált. Azt az egyet
tudtam, hogy semmi nem elég, és soha nem elég. Nem tudok úgy használni semmit, hogy egy nap csak egy
adag, mert az nem elég. Egy nem elég, kell még, még, még, és még. Csakhogy ettől soha nem fogom igazából
jól érezni magam. Fiatal voltam, egy mindössze huszonhárom éves, mocskos kislány, aki rondának és
tehetségtelennek tartja magát, és nulla önbizalma van.”
ROTHMAN GABRIELLA (GABKA):
2008 körül Havas Henrik meghívott a “talk-show”-jába beszélgetni. Akkoriban több cikk jelent meg rólam
nívósabb magazinokban, illetve rendszeresen beszéltem a rádióban, ezért figyeltek fel rám. Így ismerkedtünk
meg. Rettenetesen izgultam, féltem, amit persze próbáltam a lehető legjobban kezelni, így végül a
beszélgetésünk igen jól sikerült, sőt kitaláltuk, hogy kapcsolatban maradunk. Akkoriban kezdtem gondolkodni
azon – a körülöttem levő barátok családtagok nyomására -, hogy milyen nagyszerű lenne leírni mindazt, ami
velem történt, a szerhasználatomat, a felépülésemet, az utamat. Fel is hívtam Henriket, mit szól ehhez a
tervemhez. Úgy hirtelenjében tetszett neki az ötlet, mondta vágjak bele. Pár hónappal később csörgött a
telefonom. Henrik volt. Teljes megdöbbenésemre megkérdezte, mit szólnék, ha együtt írnánk meg a könyvem.
Természetesen igent mondtam, szárnyakat kapva az örömtől. Bele is vágtunk a munkába, ami nem volt
egyszerű, mert az emlékeim kitörlődtek, összemosódtak. Egy ponton meg is akadtunk, Henrik is beleesett az
időszakos depressziójába, ekkor jött a megmentőnk, Fencsik Tamás, aki kicsit felrázta a bandát, így együtt
befejeztük az írást 2010-ben.
„Az óvodában egy házikó volt a jelem. Tök jó. Pedig soha az életben nem találtam rá az otthonomra. Mindig
vágytam egy saját otthonra, ami az enyém, aminek minden szegletét ismerem, ahol nem kell megfelelnem
senkinek, még a családomnak sem, ahol csak saját magam lehetek. Nyugalomban. Már tizenöt évesen
állandóan ezen agyaltam, és azt akartam, hogy az apu vegyen egy lakást nekem. Na de ez nem jött össze. Mert
ugye az apu öngyilkos lett.”
H. HENRIK:
Aztán eltelt több mint tíz év, Gabka jelentkezett, hogy elmesélje, mennyi minden történt vele. Svájcban él,
csodák csodájára gyermeke született, és elég tanulságos, milyen utat járt be az első könyvünk óta, hát miért
ne írnánk egy másodikat? Nekiültünk, megírtuk.
„Sohasem gondoltam, hogy én anya leszek. Mindig azt éreztem, hogy még nem tartok ott, még nem nőttem fel.
Rettenetesen féltem a felelősségtől, az elköteleződéstől. Mi, függők próbáljuk kikerülni a döntési helyzeteket.
Életem első komoly döntése az volt, hogy józan leszek. A második: az anyaság.”
GABKA:
A célom az volt, hogy eljuttassam az üzenetet a még aktív függőknek, illetve az őket körülvevő
családtagoknak, hozzátartozóknak, hogy a felépülés lehetséges. Megosztottam a gyermekkoromat, a családom
történetét, a tini lázadó időszakom, a szerhasználatom, és végül a rehabilitációs időszakot, a felépülés első 10
évét!
„Először a gimnáziumban szívtam füvet, amit a Zsuzsa hozott az anyukájától. A vécében szívtuk el,
matekdolgozat előtt. A Zsuzsa rám szólt, hogy „úúú Gabi ne, Gabi ne, ne csináld”. Iszonyatos röhögőgörcsöm
lett matekdolgozat közben, de nem érdekelt. Összevissza forgolódtam és röhögtem. A matektanárnak fogalma
nem volt róla, hogy mi van. Persze egyest írtam. És?”
GABKA:
Azóta is követem a józanság útját a teljes absztinencia programjában, mert nem gondolom, hogy önmagam
tudok lenni, ha bármilyen tudatmódosító szert, eljárást használok – felcserélve az egyiket egy újabbra. Ami
fontos, hogy a felépülés lehetséges!
„Röviden arról, hogy a jelenlegi helyzetemben miért vagyok igazán hálás a sorsnak. Nos, azért, mert a dolgok
nagyon nem úgy alakultak, ahogy én azt akartam, elképzeltem. Az a bizonyos felsőbb erő, amit nevezhetnék
univerzumnak is, alakított ki számomra kritikus helyzeteket, nem adta meg nekem azt, amire vágytam, amit
elképzeltem. Térdre kényszerített. Gyakorlatilag az összes külső biztonságot jelentő megerősítést elvette: pénz,
karrier, szülők, férj. Mit adott helyette? Saját magamat, a szabadságot, a lelki fejlődés lehetőségét, a spirituális
ébredéseket, azt, hogy közelebb kerültem magamhoz, a természethez, a környezetemhez.”
GABKA:
Küldetesemnek érzem azt, hogy részletesen, nyíltan, őszintén beszéljek, segítsek enyhíteni a stigmatizációt,
ami a függőkkel kapcsolatban jelenleg is erőteljesen létezik, illetve ezen felül érthetővé tenni mindenki
számára, mi is ez a spirituális betegség, amit függőségnek nevezünk.
„Szeretném az olvasót figyelmeztetni arra, hogy ez a könyv rólam szól, arról, hogy mit követtem el magam és
a családom ellen, és eszem ágában sem volt áthárítani a felelősséget, másokat hibáztatni, és ami talán a
legfontosabb: nem akarok az áldozat szerepében tetszelegni. Igyekeztem az igazat megírni, a valós tényeket
bemutatni, és nem győzöm eleget hangoztatni, hogy újra és újra fel akarom hívni a figyelmet annak
fontosságára, hogy figyeljünk magunkra, ismerjük meg magunkat, időről időre készítsünk leltárt sikerekről és
kudarcokról, megélt vagy elhárított érzésekről vagy érzelmekről, és ne tereljük el a figyelmünket a
fájdalommal való szembesülésről! Nem akarom becsapni magam azzal, hogy a könyvem olyasfajta
„használati utasítás”, mint mondjuk az, hogy hogyan kezeld az autódat vagy a mosógépedet. Nem, én csak
arra vállalkozom, hogy érthető és tiszta képet közvetítek a függőség természetéről, meg persze a józan életről.
Ha csak egyetlen embernek tudtam segíteni, akkor már hálás lehetek a sorsnak. Ami engem illet, a józan
utazás folytatódik.”
A Józanság szabadsága megjelenésével együtt az első kötet, az Apám szép volt is újra megvásárolható.
https://rukkola.hu/termek/a-jozansag-szabadsaga/
https://rukkola.hu/termek/apam-szep-volt-egy-heroinista-vallomasa/
BUDAPESTI KÖNYVBEMUTATÓ:
2023. NOVEMBER 30. 18 ÓRA, MAGNET KÖZÖSSÉGI HÁZ (1062 Budapest, Andrássy út 98.)
Szeretettel várjuk személyesen is a könyvbemutatóra, ahol a szerzőkkel Dobray Sarolta beszélget.